november 23

Ma ismét mérföldkőhöz érkeztünk, ugyanis ma jött az ács!!
Az volt megbeszélve, hogy fél 8ra jönnek,persze jó munkás emberhez híven késtek és csak 8-ra értek oda. Akkor viszont eléggé belecsaptak a lecsóba. Mire kettőt pislogtunk, az összes ember fent mászkált a falak tetején :-)

az ácsunk, János a falon

csoportos mászkálás

Miután körbejárkálta mindenki a falakat (ez tuti valami rituálé ácséknál), vadul elkezdtek méricskélni. Ott volt a műszaki vezetőjük is, akivel közben megbeszéltünk ezt-azt.
Amikor először felzendült a láncfűrész hangja, kicsit összerezzentünk Tibcsivel, hogy a méreg drága gerendáinkat elkezdik szabdalni. Persze nem vandál módjára estek neki, tudják a dolgukat.

az aprító

Reggel még vártuk a főnöküket, hogy vele is megbeszéljünk dolgokat, de szólt, hogy ő csak délben fog jönni. Így hazamentünk.

Délben, amikor visszajöttünk, az alábbi látvány várt minket:

Amikor vadul elkezdtem csattogtatni a fényképezőt, akkor szólt az egyik emberke, hogy még nem érdemes fotózni, mert még nincsenek rögzítve a gerendák, meg amúgy is lapjával vannak letéve. Szóval nem így fog kinézni.
Nézelődés közben vettük észre, hogy az ablakba szép sorban ki vannak készítve a kobakok:

Próbáltam rávenni őket, hogy nézzenek ide és mosolyogjanak. Ez lett belőle.

A betonra elkezdték felrajzolni, hogy hogy is fog kinézni a szerkezet. Érdekes, hogy először megtervezik a földön és utána teszik fel a tetőre.

Mielőtt eljöttünk, akkor a talp szelemeneket tették fel:

Délután arra járt Reni kolléganőm. Gyorsan fel is hívott, hogy ő már álló gerendákat látott :-)